Utálom...

Az ember néha elfelejt ezt, azt… elfelejt ember lenni és emberi módon viselkedni. Nem vagyok természetvédő, nem kötözöm magam fához, eszek húst, és bundába is szívesen takaróznék, ha tetszene és lenne pénzem, a szemetet nem szelektíven gyűjtöm a palackok kivételével. De mégis hatalmas agresszió lesz úrrá rajtam, amikor a saját szememmel látom, hogy valaki a fél méterre (pontosan) lévő kuka mellé dobja a szemetet, majd úgy kell végigsétálnom az utcán, hogy előtte végig köpködték és akkor a véres tamponokat még nem is említettem. Azon már csak mosolyogtam, amikor a gyerekek figyelmeztették a szülőket (nem egy alkalommal) hogy a szemetet el kell dobni a kukába. Miért van ez?

 Ui.: Kerékpározzatok sokat :)

Ősz

Autumn by szonja featuring a knit sweater

Knit sweater / Trench coat, $145 / rag& bone skinny ankle pants / Black booties / Michael Michael Kors leather tote handbag, $555

Fahéjas csiga

A fahéj az ősz és a tél nagy kedvence. Illetve az én kedvencem is.  Szeretem inni, enni vagy szagolni.  De nem szeretem, amikor a kedvenceimet próbára teszik, lásd: pizzás csiga, makaróni pizza, húsos palacsinta. Így kicsit tartottam a fahéjas csigától is bármennyire szeretem a fahéjas dolgokat. De azért nagyon kíváncsi voltam. A csapó csattant egyszer a tészta pedig a kukában landolt. Óriási hibát követtem el. Cukros langyos tejbe fel kellett volna futtatnom az élesztőt, de közben elfelejtettem levenni a tűzhelyről a tejet így az felforrt az élesztő meg csak úszkált. Bár sejtettem, hogy ez valószínűleg nem jó, azért beleöntöttem a többi hozzávalóhoz és összegyurmáztam, de természetesen nem kelt meg és így már csak a kuka megoldás maradt. Pár óra mérgelődés és szitkozódás után csapó kettő és hozzáláttam ismét a fahéjas csigának, és jé, sikerült. Íme, a recept:

Hozzávalók:

ž   2,5 dl tej

ž   8 dkg vaj

ž   10 cukor

ž   65 dkg liszt

ž   1 csomag élesztő

ž   csipet só

ž   2 tojás

ž   1 zacskó vaníliás cukor

ž   fahéj

Egy lábosba beletesszük a cukrot és a tejet majd melegítjük, ujjacskánkkal megvizsgáljuk, ha langyos lehúzzuk a lábost és belemorzsoljuk az élesztőt, ez után pedig hagyjuk, hogy felfusson (lent kép). Közben egy nagyobb tálba beletesszük a lisztet, vajat (én margarint használtam), vaníliás cukrot, sót, tojásokat, 1 teáskanál fahéjat. Ha felfutott az élesztő beleöntöm a nagy tálba és összedolgozom a már bent lévő hozzávalókkal (én egy kicsit különálló részbe öntöttem az élesztőt és csak szépen lassan dolgoztam hozzá a többit). Ha szépen összedolgoztuk letakarjuk és kb. fél órára félre tesszük és várunk. Ezt követően kinyújtjuk, olvasztunk vajat (én margarint), rákenjünk a kinyújtott tésztára, ezután kristálycukrot és fahéjat keverünk össze, minél több benne a fahéj annál fahéjasabb íze lesz a csigának. Ezzel megszórjuk, majd feltekerjük a tésztát és elkezdjük felvágni. Előmelegített sütőben megsütjük, ha kész porcukorral meghintjük a csiguszokat.

Ui.: Miután megkelt a tészta és kettő cipóra vágtam és másikat nem fahájasporcukorral szórtam meg, hanem cukrozott kakaóval.

Ez+az!

A szobát lassan átjárja a mandarinos illóolaj illata, az asztalsarkán ott hever az új szerzeménynek számító rénszarvasos bögre, benne pedig a gőzölgő tejes kávé kínálja fel magát, és én?! Én pedig sikeresen elhanyagoltam a blogomat. Ezt megpróbálom egy heti szösszenettel pótolni.

Szinte egy hete, hogy magával rántott és elvarázsolt egy tetszetős péntek egyszerűsége és teljessége. A családi shopping után egy fotókiállítás voltunk B.vel(szív). Bevallom még nem voltam fotókiállításon, nem voltam a Country helyén nyílt Magházkultúrkocsmában, és soha nem ettem még macaront. A kiállításon Nagy Jácint képeit néztük meg (akit én személy szerint B. által ismerek). Nagyon jó és elgondolkodtató képek voltak, számomra, mint laikus.  Nagyon tetszett a „körítés”. Őszi falevelek, fekete vászon, csipesszel felfüggesztett képek, hangulatos megvilágítás, bor és süti. A kiállítás címe: Szubjektív Objektív. Miközben bámészkodtam a nagy tömegben hirtelen összetalálkoztam a macaronhalommal. Isteni volt.

Szombaton körbe bringáztam a várost, ruhák helyett madáreledel, illóolaj, spatula és egyéb hasznos dolog került a zacsiba. Délután kellemes együttlét, este/éjszaka csajos kiruccanás görög istennel, repülőszarvassal és könnyed pezsgővel.

Vasárnap egész napos pihenés finom gesztenyepürével. A hétfő meglehetősen hétfőre sikeredett. Nagyon jól aludtam, de egész nap ideges voltam, türelmetlen, kiabáltam, mint valami… mindegy. Ha úgy vesszük csak egy tészta bánta. De laza morci után újra felfegyverkeztem a fahéjas csiga hozzávalóival és tádám. Sikerült megnyugodnom (tapsvihar). 

Kedd, most is nevetek, ha az éjszakára gondolok. Miután mindent megtettem az emberi forma elérésében Zalaegerszegre kocsikáztunk gólyabálozni. Volt pálinkásmetaxa, bor… sok bor, pezsgő, whisky, sangria… VÉGE. Rég buliztam és éreztem magam ennyire jól. Még a cipellőim sem bírták tempót és alamuszi módon levánszorogtam a lábamról.

A napokban pihentem, holnaptól pedig boldogság hormont tunkolok az emberekbe. Szép álmokat!

Az én bakancslitám...

Sokat hallottam a Bakancslista című filmről, már nagyon kíváncsi voltam rá, bár nagyon nem erőltettem meg magam, annak érdekében, hogy megnézzem. Teljesen véletlenül akadtam rá pár hete, vagy hónapja nem tudom, az egyik tv csatornán. Megmondom őszintén nem tetszett, talán mert mást vártam.

Szeretem a horrorfilmeket, fura, de régebben jobban oda voltam értük, manapság inkább társaságban nézek horrorfilmet. Szeretem, a vígjátékokat, mert szeretek nevetni. Szeretem a romantikus filmeket, sorozatokat, drámákat. Több szempontból is. Szeretem ápolni a lelkemet, sírással regenerálni, és egy film ebben nagy segítség, másrészt szeretek a dolgok mögé nézni, figyelni az emberek öltözködését, hobbiját, lakását és inspirációt meríteni.

A Bakancslista egyetlen inspirációt nyújtott: egy saját bakancslista elkészítését. Vannak dolgok, amikre, vagy amiről az ember álmodik és ez így van rendjén. Nekem is van, neked is van. Ezeket most összeszedtem, leírtam és kiragasztottam az ágyam mellé. Leírtam mindent, ami eszembe jutott, a pihe-puha köntöstől egészen a több ezer kilométerre fekvő városig. Így pontosan tudom, mit akarok elérni az életben, mielőtt feldobnám a bakancsot.

(Ha szeretnél zenét hallgatni olvasás közben katt a képre!)