Kényszerpihenő!

Nem szeretem a kórházakat és az orvosokat sem. Ki szereti őket? Jobb tv előtt és képernyőn keresztül szemlélni a diagnózisokat.

Megviselt ez az egy hét, lelkileg és fizikailag is.

Féltem, attól ami még nem volt. Féltem a fájdalomtól. Féltettem a hozzátartozóimat. Féltettem a jövőmet. Gondolataim folyamatosan össze-vissza cikáztak, mint egy felgyorsított film. Sápadt, megtört fejjel mégis erősnek kellett lennem. Egészen estig. Az éjjel az enyém volt, elengedhettem magam és a könnyeimet. Napközben más volt. Szinte fizikai erőt vett igénybe, hogy visszatartsam magam és ne sírjak, ne ordítsak. Nem tehettem, sem magam miatt, sem pedig szüleim, párom és barátaim miatt sem. Így próbáltam segíteni. Ők pedig kellőképpen viszonozták ezt. A szeretetükkel és odaadásukkal, állandó látogatássokkal, telefonokkal és smsekkel. Minden egyes szó jól esett és segített. Tényleg bajban derül kikre is számíthatunk igazán.

Diagnózis:

2012.09.01./szombat/: Szombat éjjel van. Boldogan írom az őszi üdvözlő bejegyzésemet a blogomba és a következő percekben már mohó módon a további bejegyzéseimen gondolkozok, miközben öntelt mosollyal álomba zuhanok.

2012.09.02./vasárnap/: Hasi görcsök, hányás, gyógyszerek, kétszeri ügyelet végül kórházzal zárul a nap. Kaparni tudtam volna a falat a fájdalomtól, közben pedig a nővér vagy kicsoda önfeledt viháncolását kellett hallgatnom és hosszú percekig várakoznom. Legalább valakiben egy kis kedvesség lett volna… Undorító.

2012.09.03./hétfő/: Szörnyű, fájdalmas éjszaka után, de negatív eredmények mellett további vizsgálatok: urulógia, nőgyógyászat. Majd kiderül 2 ciszta játszadozgat az hasamban. Bár az orvos határozottan kijelenti ettől nem lehetnek fájdalmaim és egy hónap múlva kontroll.  Délutánra valóban nem volt fájdalmam, de szörnyű gyengeség és óriási honvágy uralkodott el rajtam.

2012.09.04./kedd/: Búcsú a belgyógyászatról.

2012.09.05./szerda/: Újra kórházban. Újabb alhasi fájdalmak, magas láz, kórházi karszalag, nőgyógyászati osztály.

2012.09.06./csütörtök/: Újabb vérvétel, újabb infúzió. Félek, nagyon félek. Ultrahanggal zárult a tegnapi napom, ma ultrahanggal kezdődik. Nem kellemes, amikor már számolni sem bírom hányadik orvos látott ott lent. Mindig kerülni akartam az ilyent. Nem tudok semmit sem tenni, csak az érthetetlen orvosi szavakat hallom. Végül összeállt a képlet:2ciszta balpetefészken kívül, 1 ciszta a petefészken belül, a balpetefészkem elmozdult, megnagyobbodott, balpetefészek és méhkürt megcsavarodott. Pénteken műtét.

2012.09.07./péntek/: Katéter, vérvétel, gyógyszerek, előző nap konzultálás az altatóorvossal. Másnak húsleves, baconba tekert csirke friss tejfölös ubisali a menü, nekem most műtét szerepel az étlapon, pontosan délben. Útban a műtét felé még egy aprócska poént elsütöttem, miszerint úgy festek mint egy múmia. Illetve egy erőltetett mosolyt még feltettem altatásom előtti percekre, branül a jobb kézfejbe és szép lassan elalszok. Vidáman ébredtem a mély altatás után, még álmodni is volt időm. Miközben kitoltak a műtőből szinte filmbe illő jelenet volt, ahogy szüleim izgulva vártak a műtő elött és szólították meg kómás lányukat. Ébredés után próbáltam koncentrálni, hogy ne beszéljek össze-vissza, hiszen ilyenkor elég kába az ember.

2012.09.11./kedd/: Irány haza

Ennyit a kórházasdiról, hétfőn kell mennem varrat szedésre, ultrahangra pedig heti rendszerességgel. Sok új élmény után: mentőben utazás, branül, altatás, műtét…stb, illetve a rengeteg vérvétel és szúrás után sem sikerült legyőzni félelmemet: utálom az ereket!

Végére pedig egy kép a kedvenc szobatársamról, aki mindvégig velem volt:  Tony, a Szerelmemtől kapott cuki teve!:)

Goodbye summer…Hello september!

Forró kakaó az asztalon, kacér mosolyú zokni a lábfejen, a zenéről pedig Péterfy Bori gondoskodik…HELLO SEPTEMBER!

Tegnap volt a nyár utolsó napja (tudom, tudom hivatalosan nem), ezen a kicsit sem nyárias napon párommal és a barátainkkal szeptemberbe átnyúló bagolytúrával köszöntöttük az őszt és búcsúztattuk a nyarat.

Volt minden, irodalmi dombmászás, eredménytelen tekézés, buborék harc a széllel, fejbekólintás, árokmászás, igázás az idővel, zsákban futás, Tóth Gabi produkció, végén nyeremény a legjobb logóért, és forró vacsora a Baglyoknak, mindez megspékelve egy kis vörös borral és hatalmas jókedvvel.

Big lájk a mai napnak!

Kedvező meteorológiai előrejelzés, finom reggeli, majd irány Zalaegerszeg, irány a 10 éves AquaCity (http://www.aquacity.hu). Belépő:10ft/fő.

Igeeen! 10 Forint! Ma tartották az Aquacitybe a Facebook napot, így minden kedvelő 10 forintért léphetett be a csúszda és élményparkba.

Belépés után a látvány és a táblák is biztatóak voltak:

Bár napsütéses, mondhatni igazi nyár végi időnk volt, azért a 23 fokos víz és szél előidézte a libabőrt, de az élmény mindent kárpótolt.

Volt minden: élmény medence, lassú folyó, hullámmedence, ugró medence (ahol a Szerelmem fölényesen nyert a tériszonnyal szemben, *büszkefej*), 3 jakuzzi, és a kedvenc: a 10, adrenalinban gazdag óriáscsúszda.

Legdurvább számunkra a twister volt, kinézetre akár egy „egyszerű” óriáscsúszda, de csúszni…ááá. (Nem véletlen a táblán olvasható szöveg). 

És egy másik rémisztő: a hidrocső, kissé meredek!

Búcsúzásképpen pingvin süti és felhőcske.

Majd miután New Yorkos felsőm (a NewYorker-ből) is a hátsó ülésre került nyugodtan mondhatom: Big lájk a mai napnak!

Sportszelet á la Szonja

Ma nagyon kis házias napom volt, takarítottam, boltba mentem és a nap fénypontja: sütöttem.

Íme egy könnyű, sütés nélkül elkészíthető, konyhatündért nem igénylő recept:

½ darált kekszet, 3ek kakaót, 1cs vaníliás cukrot, 20dkg porcukrot 20ml rum aromát  egy nagyobb tálba teszünk.

Majd 25dkg rama margarint és 2dl tejet felmelegítünk és a tálba öntjük, majd jól összedolgozzuk.

Miután jól összegyurmáztuk tepsibe töltjük a masszát , vastagság ízlés szerinti, majd hűtőbe tesszük.

Amíg dermed a massza, csokit olvasztunk végül a tetejére kenjünk, továbbra is hűtjük, hogy jól összeálljon majd elfogyasztjuk. 

Jó étvágyat!:)