Fogadom...

Új év új élet…tartja a mondás, és persze az a rengeteg fogadalom.

Az egész decemberben kezdődik, az ember ilyenkor a leghatározottabb, ilyenkor elkezd agyalni, és álmodozik. Egyszerűen rá van kényszerítve. Összesíti az évet és rájön mennyi rossz történt, képtelen meglátni a jót. Talán ez vezeti rá, hogy változtasson. A hónap végére átjárja a testét az adrenalin, alig bírja kivárni a változást.  

Januárban jön a második fázis. Az a lelkesedés folyamatosan csökken. De egy-egy saláta, néhány hasizom gyakorlat, vagy éppen egy határozott nem egy kirakat előtt, ahol csak azt látjuk, hogy – 50%, megugrik a skála, és jön egy kis hátba veregetés, hogy igen is változtattam.

Januárt követő hónapokban, azonban egyre csak esik a hátba veregetések száma, azonban a kilók és a számlák száma tovább nő. Majd év végén eljutunk ismét a holtpontra.

Az élet már csak ilyen, örökös körforgás. De azért legyünk igazságosak, pro ne legyen kontra nélkül, kontra pedig ne legyen pro nélkül. Adjuk meg minden napnak az esélyt a jóra.

Ui.: Ami az én új évemet illeti… hát arcomon mosoly, lelkesedés a maximumon, energialádám tele… a többit meg majd adja az élet, legyen az jó vagy rossz.

 Kép forrása: http://weheartit.com/