Emlékek...

Előfordult már veletek, hogy ha valamin éppen dolgoztatok, vagy nagyon lefoglalt valami, akkor minden arra emlékeztetett bennetek. A tv, rádió, vagy egy beszélgetés. Velem is ez történt.

Az asztali gépemre ráférne egy újraélesztés, de előtte szeretném lementeni a képeket, a digitális kezdetektől napjainkig. Mielőtt lementettem volna mindenképp át akartam nézni a képeket, és amelyik nem kell az delete.

Ahogy elkezdtem átrágni magam a képeken, szinte minden mappáról eszembe jutott valami érzés. 5 fontos mappám van. Az első mappában csak a saját, egyéni képeim vannak. Kissé egoistának tűnhet, hogy miért van rólam egy külön mappa, az igazság az, hogy elég sok képet csinálok magamról, vagy inkább csináltam régebben, mivel mindig akartam egy nagyon jó képet magamról, amivel meg vagyok elégedve, de ez a mai napig nem jött össze. Magát a mappát nem tudnám egy szóval jellemezni, talán az érzelmi hullámvasút nevet adnám. Ahogy néztem, hogyan változik az arcom képről képre, eszembe jutottak azok az érzések, amiket akkoriban éreztem, attól függetlenül, hogy a képen mosolyogtam vagy bánatos arcot vágtam. A hangulatomat néha egy idézettel is elláttam, ez leginkább akkor fordult elő, amikor nagyon szomorú voltam.

Második mappához az érzés, amit társítani tudnék az elmúlás. Olyan embereket látok viszont a képeken, akiket sajnos ma már nem. És ez fáj, fáj látni azokat az arcokat, és visszagondolni arra, hogy akkor még minden más volt, akkor még minden teljes és jó volt, de mindez elmúlt.

A harmadik mappában lapulnak a barátaimról készült képek.  Erről a mappáról a vidámság jut eszembe, talán a legtöbb kép ezekben a mappákban lapul. Tetszett minden pillanat, amit eddig átélhettem velük, kicsi hiányérzetem is van, most hogy lassan mindenki felnőtté cseperedett, és a saját utunkat tapossuk, egyre ritkábban és nehezebben tudunk összehozni egy-egy találkozót, amire mindenki el tud jönni.

A negyedik mappám a farm nevet kapta, a középiskolás évekről vannak benne képek, és az érzés a teljesség. Igaziból soha nem tudtam volna ennél jobb osztályt elképzelni, de tényleg. Sikeres és immáron befejezett, a maga teljességében. Innen az érzés.

Az ötödik, és egyben a legfontosabb mappám, a barátom nevét viseli. Az első évjárat 2010, és remélem még nagyon sok lesz. Az érzés pedig boldogság. Soha nem voltam ilyen boldog, mint vele, mellette.

Közben jó fényképek mögé nézni, és emlékezni.